XVIII. rész 

December 21.

*Maja szemszöge*

Már nem birom ki! Elegem van mindenből! Nem akarom látni anyám pofáját ...  Hogy csinálhatta meg ezt az egész családdal?! Főleg apával, aki mindig kitartott mellette?!

Ez nekem magas ... SZÁNALMAS!  Őszintén sajnalom, hogy ilyen anyám van!

- Hova mész lányom?

- Egy!  Nem vagyok a lányod!  Kettő! Mi közöd hozzá?! Három! Nem akarlak soha többé látni!

- De ...

- Semmi de! Hagyj békén és felejts el örökre!  ÖRÖKRE! - orditottam az arcába.

- Mi ez a hangzavar? - jött le az emeletről apám, Peti s a drágaságom, Miná. 

- Semmi érdekes.  - hazudott anyám.

- Legalább most legyen benned  gerinc és bevallod!

- Mit? - kérdezték egyszerre apáék.

- MOST!  - orditottam rá.

- Na jó .... Az van .... hogy ... hogy .... meghhh ... meghhcsaltalak .... - kezdett el sirni.

- És ez nem az első alkalom igaz? Amig apa kereste a pénzt, te itthon hancuroztál mással .... Kihasználtad azt is, hogy mi Petivel Pesten lakunk, Miná meg oviban ... 

- Kérlek .. !

- Semmi kérlek! Inkább meghalnék minthogy ilyen anyám legyen!  Én elmentem!

- Maja várj egy kicsit, kérlek! És, TE! Te r*banc, hogy merted megcsinálni ezt velem?! A családdal?! Válni akarok!

- Kérlek neeeeee! - üvöltötte teljes erejéből.

- Gyertek skacok. - fogta meg a kezemet apa s kivezetett a ház elé.

- Apa! Apa! Mi volt ez?

- Semmi drágám.  Csak van, amikor két személy veszekedik ...

- Maja te hova mész?

- Hááát ... Arra gondoltam, hogy elmegyek Gergőhőz, de ha változik a terv mindenképp szólók. De veletek mi lesz? - vettem az ölembe a hugicámat.

- Már holnap el akarok válni ... Már intézkedem is.

- De ti hol fogtok aludni?

- Ne idegeskedj!  Van egy ismerősőm, akinek van épp egy eladó háza. Éppen arra gyűjtőgettem, hogy tudjunk elköltözni... Anyátok nem tud semmit sem a házrol!

- APA! - emeltem fel picit a hangomat.

- Bocsi ...

- Lehet egy kérdésem? - bolintott. - Eldobtok a vonatállomásra?

- Igen.

* Később*

Olyan hamar eltelt ez a pár óra mint a pinty. 

Már Pesten vagyok ... Az első utam rögtön a barátom házához vezet. Már alig várom, hogy találkozzak vele. Már nagyon hiányzik ...

- Szia! - köszöntem boldogan.
- Te mit keresel itt? - csodálkozott.
- Baj ha meglatogatom a barátomat?
- Nem .... Vagyis igen, mert dolgom van! - mi a baja van?
- Milyen dolog? Segithetek valamiben?
- Nem! - próbálta bezárni az ajtót előttem , de a lábammaal megtámasztottam.
- Mi a bajod? - néztem rá ördögi tekintetemmel, amitől sikeresen kirázta a hideg. Siker!

Nemes egyszersűséggel bementem a házba. Elég szép a ház ... Nekem bejön.
Megindultam  a konyha fele, magam után ráncigálva a böröndjeimet. Most őszintén, hogy tudtam magammal hozni három nagy bőrőndőt?! Na mindegy!

- Ez meg mi a jó büdös .... ?! - orditottam fel, amiután eljutott az agyamig mik is vannak az asztalon.
- Szerinted mi? Gyógyszerek.
- Ez neked gyógyszer?!
- Édes, mi ez a hangzavar? - jött le egy hülye nyávogós csaj
- Nem elég, hogy ezek itt vannak, hanem ő is! - mutattam rá a csajra, aki elég szép volt, hogy őszinte legyek.
- Félreérted! - mentegetőzőtt.
- Én?! Ugyan mit? Ez a lány sokkal szebb nálam, meg minden. Elhiszem, hogy neked ő kell ... Szakitok!  - orditottam az arcába.

Hogy csinálhatta meg ezt velem? Előszőr a csomó titkolózás, utánna a hazugságok, fúrcsa viselkedések, most meg a drog meg az a csaj ...
Minek kell ilyen szerencsétlen legyek? Miért nem tud senki sem kitartani mellettem? Minek kell mindenki folyton- folyvást átverjen, kihasználjon? Most hova fogok menni? Most mi lesz velem? Miért van ennyi kérdesem? Miért nem lehet normális életem, mint a többi embernek? Most mit csináljak? Apához nem mehetek vissza ... Jobb, ha úgy tudják, hogy Gergőnél alszom, s nincs semmi baj, ami nem is igaz! Hatalmas a baj! Lehet, hogy most  egy padon fogok aludni, kint az utcán  ... Vagy mégsem?!
Hirtelen elővettem a telefonomat a zsebemből s tárcsázni keztem a számot.

- Haló? Ki az? - hallottam meg egy angol akcentúst.
- Szia!  Nem is emlékszel rám?  Ennyire hamar el lehet felejteni?
- Maja?!
- Ki lehet más?
- Jajj, de hiányzól vadmacska!
- Te is Li!
- De miért vagy ilyen szomorú? Mi történt?
- Hááát ... pont ezért hivtalak.
- Ránk mindig számithatsz! Mesélj, mi bánt?
- Ezt nem szeretném itt telefonba elmondani ... Nem telefontéma, de lehet egy kérésem?
- Bármi!
- Nem költözhetek hozzátok? Elég nagy szarba vagyok ...
- Persze! Tudod, hogy a ház kapui mindig nyitva vannak előtted.
- Még egy kérésem lehetne? Nem veszel nekem repűlőjegyet? Nincs semmi pénzem s minel hamarabb akarok kijútni az országból.
- Intézkedem csajszi! Na de most indulj el a repűlőtérre, mert van még két órád az indulásig!
- Nagyon szépen köszönöm! Szeretlek!
- Szia!



Sziasztok drágáim <3
Megjöttem egy új résszel, sajnos késve ...  Nagyon sok dolgom van mostanában, mivel mindjárt itt a suli ... :( Annyira nem várom, de szerintem nem csak én vagyok az egyedüli, aki igy érez.
Na mindegy is! Inkább tereljük a témat! Nagyon remélem, hogy tetszett ez a rész is :* Aztán pipáljatok vagy komizzatok is :* 
Nagyon szépen köszönök nektek mindent! További szép napot!

xXx. Iró

XVII. rész

December 21.

* Liam szemszöge*

Mi a frászt csinálnak azok ott lent? Minek kell reggel ilyen korán ordibáljanak, zajt csapjanak? Inkább lemegyek és megnézem mit csinálnak azok az idióták, minthogy arra kelljek fel, hogy ég a ház. Ezekkel nem unalmas az élet, az biztos!

-Vigyázz! - kiáltott Niall.
- Kösz!  Szerintem a tojás a gyomorban kell legyen nem a hajamba. - durcáskodott Zayn - Most mehetek megmosni a hajam és beállitani. Ezért még kapsz Horan.
- Mi a jó ég történt itt? Egy tornádó ment keresztül a konyhán?

- Ez szebb változat, mint, amit én akartam mondani papa! - pacsiztunk le.
- Na, de most szedjetek össze, mert van egy meglepetésem!
- Meglepetés?? - rohant ki Zayn a fürdőszobából.
- Milyen meglepetés? - kerekedett ki a többi bolondnak is a szeme.
- Majd megtudjátok, ha szép rend lesz a házban.
- Óóóó! - sohajtottak.
- Ne is halljam! Ti csináltátok ezt a kupit ...  Ha nem lesz rend, amig visszaérek, akkor nagy bajban lesztek!
- Igenis kapitány! - szalutáltak.
- Pihenj! - mentem bele a játekba.
-Szia!
- Sziasztok!


Amig huztam a cipőmet hallottam pár kérdést, mint például  "Milyen meglepetés?"  "Soha nem szokott oda tenni takaritani! Vajon egy fontos embert akar bemutatni?"   "Becsajozott?"
Na mindegy! Ahogy felhúztam a cipőmet, elbaktattam az autóig, beleültem és már robogtam is  a kijelölt célpontomhoz.

* Gergő szemszöge*

- Szia! -állt előttem Maja.
- Te mit keresel itt?
- Baj ha meglatogatom a barátomat?
- Nem .... Vagyis igen, mert dolgom van!
- Milyen dolog? Segithetek valamiben?
- Nem! - próbáltam bezárni az ajtót előtte, de a lábával megtámasztotta.
- Mi a bajod? - nézett rám ördögi tekintetével, amitől kirázott a hideg.

Nemes egyszersűséggel bejött a házamba. A francba!
Megindult a konyha fele, ahol meglátta azt, amit nem kellett volna ... Na jó!  Nekem most fellegzett be! Nekem végem! Annyi! Kaputt!

- Ez meg mi a jó büdös .... ?!
- Szerinted mi? Gyógyszerek.
- Ez neked gyógyszer?!
- Édes, mi ez a hangzavar?
- Nem elég, hogy ezek itt vannak, hanem ő is! - mutatott rá az exemre, akitől szabadulni nem tudok..
- Félreérted!
- Én?! Ugyan mit? Ez a lány sokkal szebb nálam, meg minden. Elhiszem, hogy neked ő kell ... Szakitok!  - orditotta az arcomba. Lefagytam.
- Szivem!  Válaszolj! - lóbálta előttem a kezét.
- Mond, te normális vagy?
- Igen, de te nem! Miért orditasz rám?
- Vajon miért?
- Nem tudom! - válaszára felmentem a szobába.  Elrontottam mindent!


Sziasztok!
Sikerült megirnom a következő részt is! Remélem tetszeni fog, annak ellenére, hogy kicsit rövid rész lett, de azért várom a pipákat, meg a komikat is!  Sietek a kövi résszel!
Ti, hogy fogjátok eltölteni a nyárnak az utolsó egy hónapját? Sajnos mindjárt kopogtat az ablakon az iskola :( Remélem kihasználjátok ezt a pár napot a szórakozásra!  Addig is legyetek jók!  Cupp!

xXx. Iró

XVI. rész- folytatás

Október 11.

* Dani szemszöge (osztálytárs) *

- Vajon hol lehetnek a többiek? -kérdezte Maja.
- Meglepetéééééééés!!!!- ugrott mindenki elő a bubóhelyéről.
- Mi a ... ?  Legközelebb ne hozzátok rám a frászt!
- Megpróbáljuk, de igy izgalmasabb! - ugrottak Maja nyakába a lányok.
- Még torta is van? Skacok, csak szólók, de nem ma van a szülinapom ... - mosolygott.
- Tudjuk, de hiányoztál! Nem volt, aki segitsen a dogákban ... - mondta Levi, a mókamester.
-  Szóval innét fúj a szél! - bolintott a kicsi Ensteinünk.  Várj, mi van?
- Kezdjük már meg a tortááááát!! - hisztizett az éhenkórászunk, Ákos.
- Valaki ad egy kést?
- Tessék!

Mig mindenki megkapta a szeletét, amit Maja szépen eloszott, mi addig a fiúkkal ökörköttünk. Fiúból vagyok mit akartok?!  Na hagyjuk ezt a témát, mert inkább állatra hasonlitok, mikor haverokkal lógók. Fuck logikám ....


December 20

*Maja szemszöge*

Már egy jó pár ideje nem voltam, mivel csomó dolgom volt, de inkább hagyjuk ezt a témát, mert nagyon unalmas! Most komolyan, kit érdekel az iskola?! Engem biztos nem!
Ma péntek van, ami azt jelenti, hogy utolsó sulinap a 2013-as iskolaévből ...  Semmi érdekeset nem csinálunk, csak a tanárok untatnak Ezek betegek, hogy az utolsó iskolanapon ebből az évből persze, órát tartanak?! Miért kinoznak minket?
Szerencsére most szólalt meg a csengő, szóval mehetek a szobámba a kacatjaimért és utánna a vonatmegállomásra. Végre láthatom a családomat is egy kicsit! Úgy tudják csak holnap megyek, hogy tudjam kipihenni a mai napot, de egy kicsi meglepit szerveztem nekik ....

* 4 órával később*

-  Van itthon valaki?
- Majaaaaaaaaa! - orditott a hugicám.  Mennyire tudott hiányozni!
- Ez itt a tiéd!  Anya, apa hol van?
- Apa dolgozik, anya meg azt hiszem a szobában. Eléggé furcsán viselkedik ...
- Megyek megnézem mit csinál, te addig menj és nézd meg az ajidat!
- Köszönyöm! - puszilta meg az arcom, a kicsi drága!
- Anya! - nyitottam be a szobájukba - Mi a fészkes fenét csinálsz itt?! Normális vagy?!
-  Lányom1  Ez nem is igy történt! - rohant utánnam mivel,  elindultam a konyha fele.
- Szerinted annyira hülye vagyok?! Há, kösz! - flegmáztam vele.
- Hagyjuk inkább! Te mit keresel itt?
- Nem, nem hagyjuk  Már a saját házamba se jöhetek, ahol felnöttem? Szánalmas vagy anya!  SZÁNALMAS! - orditottam az arcába.
- Hova mész?
- A szobámba, vagy nem is az enyém már?! - fordultam meg és nemes egyszerűséggel otthagytam.

Ahogy a szobámba értem a földre rogytam és sirni kezdtem. Hogy süllyedhetett anyám ilyen mély pontra? Most, hogy őszinte legyek szégyellem magamat, hogy ilyen anyám van!
Inkább megyek veszek egy meleg fürdőt és lefekszem!

* Gergő szemszöge*

- Igen? Ki keres reggel ilyen korán? - szólatam bele a telefonba.
- Sz.. szi. szia! - hallottam egy siros hangot. Megiettem
- Maja te vagy az?
- I.. ige.. igen! - szipogott.
- Mi történt?
- Az nem fontos, de nem tudok hozzád költözni?
- Bocsi, de most nem alkalmas ...
- Mi?! De miért?
- Mert nem! - orditottam rá
- De együtt vagyunk!
- Azt mondtam, hogy nem! - nyomtam ki a telefont.



Sziasztok!
Bocsi, de nagyon sok dolgom volt és ezért késtem az új résszel! :/  De végre itt van! 
Picit rövid lett, de kérlek értsetek meg ... Ihlethiányom volt, de sikerült megirnom ezt a részt is! :D Remélem tetszeni fog!   Kérlek komiba irjátok le a véleményeiteket a részről, vagy pipáljatok!
Nagyon szépen köszönök nektek mindent! Cupp! 

xXx. Iró

XVI. Rész

Október 12

*Ismeretlen szemszöge*

- Végre, hogy itt vagy!  Nem tudsz soha pontos lenni?

- Nem volt kedvem sietni.  Mondjad mit akarsz tőlem!

- Gyere vissza hozzám dolgozni!

- SOHA! - kiáltotta az arcomba.

- Igen?! - rántottam elő egy kést a kabátom zsebéből.

- Nem félek tőled!  Ha annyira akarod meg is ölhetsz, engem nem érdekel!

- Nem is téged akarnálak megölni, csak gondoltam megmutatom a késemet, amivel megölhetem a drága szerelmedet.

- Őt hagyd ki belőle! Anyát is tönkretetted!  Miattad ült egy teljes hónapig a korházban!  Addig én kellett ügyeljek a hugomra, a házra, anyára!  A szarba voltam MIATTAD! Szerinted ezek után visszamegyek hozzád dolgozni?

- Te akartad fiam! - vettem elő a telefonomat.

- Nem vagyok a fiad!

- De az vagy és az is maradsz! Nem csinálhatsz ellene semmit!

- Sajnos nem, de az biztos, hogy nem megyek vissza hozzád dolgozni!

- A picike mit csinálna, ha be lenne zárva egy kanossal?

- Miért nem tudod őt kihagyni belőle? Ha annyira akarod beszálok két hétre de utánna békén hagysz mindenkit! A barátaimat, Maját, anyát, hugómat!

- Egy hónap és megegyeztünk!

- Legyen!

- Na de most tűnj a szemem elő!

- Szerinted lenne kedvem még itt fecsegni veled?

- Még valami! Kezdj el gyakorolni, mert megrozsdásodtál!

- Na csá!

* Gergő szemszöge*

Mit akar már megint apám? Nem elég, hogy tönkretette az életemet két éve, most megint tönkre akarja tenni? Miért büntet az élet? Miért nem tudott többet ülni a börtönbe? Most megint kezdődhet az a rész az életemben, amikor mindenki megutál, ahol titkolóznom kell, ahol elveszitem a szeretteimet, mint például Maját, vagy, ha ezt megtudja anyu tuti nem éli túl.  Apám miatt lett ő is roncs.
MIÉRT NINCS NYUGTOM EBBEN A BASZOTT VILÁGBAN?!

* Napsi szemszöge*

- Igyekezzetek már! - orditottam a többiekre.
- Megpróbálunk!
- Jól van már!
- Elhiszem, hogy rég láttátok egymást és már alig várod, hogy találkozzatok, de azért nyugi!  Nem kell mindent komolyan venni.
- Ha nem kussoltok el betöröm a pofátokat fiúk! - hisztizett Anna.
- Segitek én is Annának! - mondta Enikő
- Most már elég a dumálásból! Fogjatok neki!

Jajj, ezek a lusta fiúk!  Hogy nem tudnának segiteni egy kicsit sem. Még egy üveg vizet sem tudnának kibontani. Na mindegy! Gatyába rázom őket!
Alig várom, hogy találkozzunk már. Hogy jól szétrágjuk a történteket (ne szó szerint értsd :* )
Miért telik ilyen lassan az idő? Ááááá!

* Maja szemszöge*

Annyira jó érzés addig aludni amig akarsz... MÉG. De holnap másképp lesz. Holnap koránkelés és go suliba.
Inkább ébredtem fel volna reggel a fiúk ordibálására, minthogy holnap suliba menjek. Annyira hiányoznak azok a lököttek! A mindig éhes Niall, a tükőrmániás Zayn, a bátyam Louis, a pótapám Liam és a kis göndörkém, Harry.  Kár, hogy nem ülhettem többet ott!
Annyira jó volt ez az egy hét! Nagyon, nagyon, nagyon hiányoznak nekem! Ők lettek nekem a második családom.
Na jó! Most már elég az önsajnálatból! - szóltam magamra gondolataimban, ha lehetséges ilyet. Csak én vagyok ilyen bolond. Na mindegy is! Inkább nekiállok felöltözni.

- Gyere! - válaszoltam a kopogásra
- Szia kicsim! - nyomott egy puszit a számra
- Hát te?
- Csak jöttem szólni, hogy az igazgató vár minket. Maximum egy fél óránk van elkészűlni.
- Csak felöltözöm és megyek én is.
- Megvárlak kint az ajtó előtt.
- Oké!
- Várj! Nem vagy éhes? Ne hozzak valamit?
- Nagyon megköszönném! Hozhatnál egy csokis kiflit fantával.
- Kábé öt- tiz perc. Addig legyél kész!

* Húsz perccel később*

- Jó napot! - köszöntünk illedelmesen az igazgatónak.
- Szerbusztok! Üljetek le! - mutatott két székre.
- Köszönjük!
- Nem is akarom húzni az időt, csak annyit akartam kérdezni, hogy milyen volt ez a kis "vakáció" ? - rajzolt idézőjelet.
- Nagyon jó volt! Köszönjük szépen a lehetőséget!
- Az előbb hivtak a fiúk és mondták, hogy nagyon  jól viselkedtetek és, hogy még várnak titeket.
- Tény és való, hogy nagyon rendesek a fiúk, ahoz képest, hogy hiresek. Általában a hirességek eléggé beképzeltek. Bocsánat, de ez a véleményem!
- Igazad van... Maja?
- Igen!
- Ha akartok legközelebb is mehettek velük "vakációzni" . Annyit mind kérleltek, mig bele nem egyeztem.
- Nagyon szépen köszönjük!
- Most menjetek az osztályotokba! Ma nem lesz tanitás, mert van egy kis dolgom a tanárokkal.
- Viszont látásra! - búcsúztúnk el az igazgatótól.
 

Miután elbúcsúztam szerelmemtől elindultam az osztály fele. Kicsit izgatott voltam, hogy vajon, hogyan fogadnak a többiek. A három cicababa vajon mit fog szólni, hogy elmentem "vakációzni" a kedvenc bandájával és jól összehaverkodtam velük?
Majd hamarosan megtudom a választ erre is, de ,ha emiatt megharagudnak rám nem érdekel. Akkor nem is igazi barátok!
Amig ezen filóztam magamban megérkeztem az osztály elé. Elég nagy csönd volt. Lehet bent van valamilyen tanár ... Beszivtam jó mélyen a levegőt és lenyomtam a kilincset. Senki sem volt az osztályban.

- Vajon hol lehetnek a többiek? -kérdeztem hangosan magamtól
- Meglepetéééééééés!!!!

Sziasztok!
Végre ezt a részt is megirtam kicsi késéssel. Ne haragudjatok, de itt van az uncsim és kiszivja az egész energiámat plusz még a gépem, meg a net is hülyéskedik. 
Remélem tetszett ez a rész is! A kovetkezőt megprobálom minél hamarabb hozni!
Addig is komiba irjátok le a véleményeiteket a részről, vagy pipáljatok!
Előre is köszönöm! Cupp :*

xXx. Iró

XV. rész

  Október 14- Hétfő

* Niall szemszöge*

Sajnos ez a hét nap is eltelt, ami azt jelenti, hogy Majáék a szobában szedik össze a cuccaikat. Annyira jó volt ez a hét!  Legszivesebben felhivnám a suli igazgatóját és rábeszélném, hogy tudjanak még ülni egy- két napot, vagy akár egy hetet, de sajnos nem lehet. Maja és Gergő nem hiányozhat sokat a suliból, mivel sok lecke vár rájuk. Ahogy ismerem Gergőt tuti, hogy nem fog tanulni semmit, csak beül a gép elé és játszik.
Maja nekem olyan lett, mint a kicsi húgom! Nagyon fognak nekem hiányozni!

- Mikor indul a gépetek?
- Most mennyi az idő?
-  Reggel 9 óra.
- 1 órával hamarabb ott kell lenni, szóval még addig van 6 óra.
- Addig csináljunk valamit!  Skacok valami ötlet?
- Nekem van is egy ötletem!  - álltam fel és indultam ki a konyhába.
- Hova mész Maja?
- Várjatok meg kint kérlek!  Nincs hideg kint!
- Rendben!

Mig a fiúk kimentek keresni kezdtem 7 üveget. Szerintem már tudjátok, hogy miről is van szó, ha nem akkor ez van! Rájösztök később!


* Napsi szemszöge *

-Szedjétek már össze magatokat, és segitsetek már!
- Nyugi van már Napsi!
- Tudjuk, hogy rég nem láttátok egymást, de azért nyugi!
- Ne a szátok járjon, hanem a kezetek! - szóltam rá a többiekre


* Gergő szemszöge*

-  Ááááá!  - sikitott kedvesem
- Nyugi van baby!  Csak megöntözlek húsvét alkalmából.
- Jó a humorod, tudtad?
-  Most rohaaanj, mert vizeeeeees leszel Maja! - orditották a fiúk.

Szegény Maja! Ő az egyetlen lány innét, és tehetetlen hatt fiúval szemben. Nem baj!  Az ő ötlete volt!

* Pár órával később*

- Mázlitok van, hogy megszáradt a hajam!   Nem szerettem volna vizes hajjal utazni. - mondta Maja fenyegetően.
- Nyugi van már - kocolta össze haját Harry.
- Ne papoljatok már annyit, inkabb segitsetek kivinni az autóba a cuccokat és induljunk, mert lekésitek a gépet!
- Igenis kapitány! - álltunk vigyázba.

Annyira hálás vagyok ezeknek az őrűlt barátaimnak!  Nagyon jó hét volt, amit persze majdnem elcsezett az a rohadék , és e okból össze is vesztem Majával, de szerencsére elrendezőttek a dolgok. Minden a régi kerékvágásban, MAJDNEM!  El kell intéznem azt a seggfejet, akár az életem árán is csak biztonságba legyenek a szeretteim!
Az út elég csendben telt a repülőtérig. Mindenki szomorú volt, hisz tudtuk búcsúzni fogunk és senki sem tudja, hogy mikor találkozunk újra.  SAJNOS!

- Hááát.... ez a nap is eljőtt sajnos! - vakarta a tarkóját Niall.
- Hiányozni fogtok - pacsiztunk le Liammal.
- Ha bármi van hivjatok!  - mondta Liam
- Skypon is beszélgethetűnk! - nyomott egy puszit Zayn Maja hajába.
- Már most hiányoztók nekem! - könnyezett Harry.
- Skacok nyugi! Igérjűk, hogy hivni fogunk minden nap skypon vagy telefonról, beavatunk mindenbe, ami történik! Alig fogjuk észrevenni, milyen gyorsan telt el az idő és már megint együtt leszünk' - próbálta lenyugtatni kedvesem a fiúkat, de sajnos nem nagy sikerrel.
- Csoportöleléééés' - kialtotta Niall sirva.


*Maja szemszöge*

Elég hosszú volt az út, de jobb végre a talajon állni. Az is igaz, hogy Gergővel bolondozással, zene hallgatásával, csókcsatákkal töltöttűk az időt.

- Én most megyek a szobámba letusolni és lefekszem. Hulla vagyok!
- Rendben baby! Aludj jól! - nyomott egy puszit a számra.
- Naaa! Csak ennyit kapok? - nyomtam be a kamu durcát.
- Te kis huncut! - csókólt meg szenvedélyesen.

Miután elbúcsúztunk a szobánk fele vettem az irányt. Picit nehezek voltak a cuccok, de nagy nehezen eljutottam a szobámig. Megálltam az ajtó előtt, vettem egy mély levegőt és benyitottam.
Arra számitottam, hogy Napsi a nyakamba ugrik, de nem. Nem volt senki sem a szobában.

- Fúrcsa, hogy nincs itt senki!  Biztos Ervinnél van, hisz együtt vannak. Na mindegy!  Ne filozzak már annyit, inkább bemegyek letusolni, fogat mosni és bebujók az ágyba!

Miközben azon gondolkoztak a srácok mit játszodjunk, hamar lefényképeztem őket! Igaz milyen cukik?!

Kis bolondozás, hogy teljen az idő!

Mert egy ilyen kép is kell az ottani szobámba!

Gergő álmodozik, de vajon miről?

Sziasztok!

Bocsi a késésért, de nem nagyon volt időm megirni ezt a részt, hisz tudjátok NYÁR van! Élvezzétek a nyarat, amig lehet, mert mindjár megint itt a suli!!! SAJNOS!! :'(

Remélem tetszik az új rész. Kérlep pipáljatok vagy komiba irjátok le a véleményeiteket!

Előre is köszönöm! Puszi! :*

xXx. Iró

XIV. Rész

Október 12.

*Zayn szemszöge*

- Minden rendben van haver?

- Mi?! Ja, persze!

- Biztos?

- Nem látod, hogy nincs semmi bajom?!

- Azon kivul, hogy Majával összevesztetek még van valami!  Mi az?

- Francba!  Túl jól ismersz!

- Hallgatlak!
- Na szóval... Még emlékszel a múltamra, vagyis a régi munkámra, nem?!

- Ja!  Mi van vele?

- Az van, hogy találkozóm van a régi főnökkel. 

- Ha nem akarsz elmenni, akkor nem mész el. Egyszerű!

- De ez nem igy megy!  Valahonnan rájöttek, hogy hol vagyok és van csajom is, vagy ex?! Nem is tudom, hogy még járunk-e Majával...  Elég csúnyán összevesztűnk.

- Egy!  Mi köze van Majának? Kettő!  Rendbe fog jönni a kapcsolatotok! Harom!  Muszáj beszélned vele!

-Nagyon remélem, hogy igazad van.... De van egy kis gubanc!  Nem is annyira kicsi!

- Mi az?

- Ha nem találkozóm a főnökkel, akkor ellopja az egyik fontos embert mellőlem....  És nagyon félek, hogy Maja lenne az!  

- Megoldjuk közösen ezt is, oké?

- Kösz! - pacsizott le velem Áron.

- De ideje lenne beszélned Majával is!

- Arra gondoltam, hogy hagyok neki egy kis időt, hogy átgondolja a kapcsolatunkat.  Én addig visszautazom Magyarba, a találkozómra.

- Rendben!  És ha van valami, csak szólj!

*Maja szemszöge*

Éppen a konyha felé tartottam, amikor hangok szűrődtek ki Gergő szobályából. 

Az utolsó három mondatot csiptem el. 

"Arra gondoltam, hogy hagyok neki egy kis időt, hogy átgondolja a kapcsolatunkat.  Én addig visszautazom Magyarba, a találkozómra.
Rendben!  És ha van valami, csak szólj! " 

Milyen találkozó? Miért utazik vissza Magyarba? Miért titkolózik előttem? Miért van ennyi miért -el kezdődő kérdésem, és miért nem tudom rájuk a választ?

Ki kell deritenem, de most már ideje lenne elmenni, nehogy kijöjjenek a szobából és megtudjak, hogy hallgatoztam!

Éppen amikor elléptem az ajtó mellől, a kulcs megfordult a zárban és kinyilt. Úgy tettem, mintha csak most jöttem volna le.

- Szia... sztok!
- Helló! - köszöntek egyszerre
- Gergő beszélhetnénk? - kérdeztem reménykedve
- Van valami gond?
- Ne itt kérlek!

Megfogtam a csuklójától és elindultunk a szombám fele. Megkértem, hogy üljön le, mig becsukom az ajtót.
Kinos csend után megszólaltam:

- A kapcsolatunkról lenne szó. Most akkor mi is van? Még szeretsz?
- Hogy kérdezhetsz ilyet? Én mindenáron ki szeretnek békülni veled, csak attól félek, hogy visszautasitas.
- Honnét veszed ezt? Nézd én nagyon szeretlek és nem akarlak elveszi......

Nem tudtam befejezni a mondatomat, mert Gergő megcsókólt. Annyira vágytam már arra, hogy végre a hajába turhassak, mikor csókolózúnk, hogy érezzem az illatat, hogy velem legyen. Hiányzott az ölelése, hiányzott a szuszogása éjszaka, hianyzott a közelsége, a szeretete, a kusza hajtincsei, egyszóval mindene.

- Annyira hiányoztál!
- Szeretlek! - döntötte homlokát enyémenek.
- Csoportöleléééés - rohantak be a fiúk. Sajnos én voltam középen, majdnem megfulladtam.
- Nem kapok levegőőőtt1!
- Bocsi!
- Haver, mi nagyon sajnáljuk, hogy miattunk összevesztetek.
- Niall nem te vagy a hibás, hanem én1 Csak vicceltetek, rossz napom volt.
- Végre bevallottad, hogy te vagy a hibás! - szólalt meg Liam. Mindenki felröhögött.
- Kösz! - mondta Gergő röhögve.
- Nem ehetnénk már? Éhes vagyok!
- Niall, te mikor nem?
- Na! - nyomta be a kamú durcát.


Gyorsan összedobtunk valami ehető kaját, amit egykettőre meg is ettünk.
Miután emberi formát teremtettem magamnak és el is mosogattam, kimentünk a parta.
Annyira jó, hogy megbeszéltűk a dolgokat Gergővel.

Gergő és én.

Kis bolondozás

Csónakozás

Éneklés nekem. Mij megtisztelő! 

Ha tetszett a rész pipáljatok, vagy komiba irjátok le a véleményeteket a részről!  Előre is köszi!

XIII. rész

Október 11.

*Ismeretlen szemszöge*

Már alig várom, hogy találkozhassak vele, és visszakapja!  Mégis, hogy tehette ezt velem?!  Lelépett egy szó nélkűl.  Ki kell találnom valamit, amivel megleckéztethetem!  Soha nem fogja elfelejteni, azt, amit velem tett 2 éve!

Leállatozott, amit soha a rohadt életbe nem fogok megbocsátani neki!  De majd meglátja mit is jelent állatnak lenni!

Majd megfizetsz ezért!  Muháháhá!

*Zayn szemszöge*

Annyira jó volt a tegnapi nap Majával és a legjobb haverjaimmal. Ez egy felejthetetlen élmény, amit soha nem fogok kitörölni az agyamból! 

Az elején nagyon nagy bűntudatom volt, hogy miattunk veszett össze a szerelmes pár. Nem is sejtettem, vagyis sejtettük, hogy ennyire kiakad majd Áron.
Beszélnem kell vele! Tudom, hogy ő nem ilyen valójában! Már nagyon rég ismerem!

Vajon mi üthetett bele?!  Lehet, hogy megcsalta Maját? Jesszus!!   Ilyenre nem is szabadna gondolnom, vagy talán mégis?!
Remélem nem akkora gyökér, hogy lefekütt volna más csajjal. Tudom, hogy még nem feküdt le Majával.  Maja első kapcsolata és nem akarja elrontani ezt. Még tapasztalatlan és szerintem fél, hogy e miatt szakit vele Áron.

*Áron szemszöge*

Nagyon idegesitett az, hogy találkozóm van egy olyan személlyel akit nem akarok soha a rohadt életbe látni, és főleg az, hogy a szerelmemmel összevesztem... Megértem, hogy nem akar és nincs kedve látni vagy aludni, sőt velem egy legkörben lenni!

Elrontottam mindent! Kurva élet!

Rendbe kell hozzam a nagy hibámat!  Remélem Maja megbocsát nekem, de soha nem tudhatja meg mi történt a múltamban!  SOHA!!

*Maja szemszöge*

-Nagyon rendesek vagytok, de hiába fáradoztok!
-Nem is fáradozunk!
-Majd csak eltudok aludni...
-Addig mi sem indulunk nyugovóra, mig el nem alszol, hisz a mi hibánk, hogy összevesztetek Áronnal és nem tudsz aludni. Szerintem már megszoktad azt, hogy valakivel aludni szoktál.
-Nem a te hibátok !De... valakinek nincs kedve velem aludni? - kérdeztem reménykedve
-Ha ezt szeretnéd akkor igen, de kivel?
-Mindegy!  Mind az ötön is jöhettek!
-Leszakadna az ágy!
-De nem!
-De igen!
-De nem!  Nő vagyok, én már csak tudom! - küldtem a fiúk fele egy puszit
-Te nyertél, mint mindig!
-Tudom, de most már aludjunk, mert fáradt vagyok!

**
-Beszélhetnénk? - kérdezte reménykedve Áron
-Szerintem nincs értelme, mert megint csak veszekedés lenne, mint tegnap... Nincs hozzá kedvem!
-Csak hallgass meg!  Kérlek!
-Még átgondolom!
-Ha mégis meghallgatnál a szobámban leszek!
-Rendben!

Fúrcsa érzésem támadt, mintha titkolna valamit. A szemében a megbánás csillogott, de még volt valami, amit nem lehetett leolvasni.
 Á, ez képtelenség!  Ha titkolna valamit elmondaná nekem.... Szerintem.... Remélem!


Sziasztok
Nem szoktam ilyeneket irni, de nagyon szépen köszönöm a 2 rendszeres olvasót és a plusz 700 oldalmegjelenitest, de mégnagyobb lenne az örömöm ha pipálnátok és komiba elmondanátok a véleményeiteket a részről, blogról!
Az az érzésem, hogy nem nagyon tetszik nektek a történet!  Ha majd oda is eljutunk (amit persze nem szeretnek), hogy már senkit se érdekel a blog, akkor abbahagyom!
Köszönök mindent és remélem leirjátok komiba a véleményeiteket , vagy pipáltok!
xXx Iró